Rólam

A negyedik  x-et nemrég átlépő, 173 cm magas, 64 kg, súlyát megtartani törekvő nő vagyok. 2010. december 31. – én 66,5 kilóról indultam, 2011. február 15. körül elértem a 63,5 kilót, ami elég is lenne. Most inkább súlymegtartáson, állóképesség növelésen dolgozom.

Fogyás szempontjából én nem büszkélkedhetek kiváló eredménnyel, ugyanis egész életemben inkább sovány voltam, talán jogos lenne a kérdés, hogy mit osztom itt az észt a fogyásról vagy a hízásról, de én inkább az emberi reakcióról, viselkedésről, gondolkodásmódról szeretnék írni és ebben bizony én is elég „szép” példa vagyok, negatív értelemben (ha olvasod a blogot, megtudod).

Szóval megehettem bármit, bármilyen mennyiségben, mert nem híztam. Ennek ellenére nem mondhatom, hogy bármit megettem bármilyen mennyiségben. Csak annyit ettem, amennyi jól esett, és ez mindig egy normális mennyiség volt. Édességből sem túloztam soha, mindig tudtam mennyit szabad. Étkezés szempontjából elmondhatom, hogy olyan családban nőttem fel, ahol minden nap kétfogásos főtt étel volt: leves és második fogás. Legtöbbször két napra volt főzve és ritka volt az olyan nap, amikor csak egy fogás volt. Én is ezt tartom helyesnek és így étkezem. Kész és félkész ételt csak nagyon keveset fogyasztok, mert (sajnos) nem bízok bennük, inkább itthon készítem el azt, amit lehetséges. 

A harmincötöt elhaladva kezdtem észrevenni, hogy bizony már nem lehet bármit bármilyen mennyiségben büntetlenül megenni, ugyanis nyoma marad. Egy kiló, két kiló, kis úszógumi a hasamon, pár kihízott cucc…., biztos ismeritek ezt a képet. Így kezdődött. Tűrtem egy darabig, de aztán el kellett gondolkoznom azon, hogy mit választok: folytatom így és még rakok magamra ki tudja hány kilót, vagy pedig megváltoztatom az életem és leadom a fölösleget? Gondolom az már nyilvánvaló, hogy melyik utat választottam. 

A többit itt találod.