2011. július 23., szombat

Bambi története, aki 25 kilót fogyott


Egyik példaképem Bambi, aki egy kétéves aranyos kisfiú harmincas évei elejét taposó boldog anyukája. Ma is hálát adok a jó Istennek, hogy rátaláltam a blogok bokros világában. Ő az első számú példaképem. Nincs olyan nap, hogy ne jutna eszembe. Volt olyan, amikor nem volt kedvem tornázni és akkor eszembe jutottak Bambi bejegyzései. Hányszor írta a blogjába, hogy esett az eső, vagy valami más okból kifolyólag nem tudott futni de helyette kártyákra tornázott, vagy szobabringázott, így „megmentette a nap becsületét”. Ilyenkor felemelem a hátsómat és én is lenyomok egy 20 perces valamit, és én is megmentem a nap becsületét, és ezt neki köszönhetem, mert motivál, és nem csak engem, hanem a csapat többi tagját is. Aki még nem tudja, annak elmondom, hogy van egy másik blogom, aminek a neve „Súlymegtartás naplóm”, és itt most már rendszerességgel zajlik egy havi mozgalom, amit „Rendszeres mozgás az egészséges életért” néven indítottam. Amint rátaláltam Bambira, rögtön meghívtam, nagy örömömre/örömünkre el is fogadta és azóta is példásan erősíti a csapatot. Nagyon magasra tette a mércét és sokunkat motivál a példás tevékenységével, de ez csak az egyik oldala a történetnek, Bambi ugyanis 25 kilót fogyott és több mint egy éve tartja a súlyát. Története példaértékű, ezért is kértem meg, hogy ossza meg velünk.



Imre a Bambi története:
„Gyerekkoromban nem voltam túlsúlyos, de mindig picit erősebb testalkatú voltam. Sportos, fiús alkatom volt és úgy is viselkedtem, szerettem pl. fára mászni és verekedni a fiúkkal. :) Középiskolában olyan 56-60 kg körül mozogtam, ami azért nem a legvékonyabb kategória, de dundi sem voltam. Középátlagnak mondanám magam.

Még általános iskolában kézilabdáztam és a második legjobb futó voltam az osztályban, de aztán egyik napról a másikra bevizesedett a térdem és félő volt, hogy le kell csapolni. Szerencsére erre nem került sor, viszont utána már nem ment úgy a futás. Szerettem viszont bringázni, majd sokat jártam konditerembe is, valamilyen szinten mindig része volt az életemnek a mozgás, de csak hobbi szinten és nem ennyire mindennaposan, mint most.

2004-től egy folyami hajón lettem recepciós, ahol a személyzeti kaja egyenlő volt a katasztrófával és kénytelenek voltunk a kikötőkben bekajálni vagy feltankolni édességgel, olyan kajákkal, amiket a kabinunkban, recepción is tárolhattunk. Mivel akkor még nem érdekelt semmi, így volt egy nasis fiók is a recepción, tele gumicukorral, édességgel stb.-vel. Fel is szaladt egy jó tízes a hajózás alatt, ami aztán 2006-tól csak több lett, miután P-vel (a férjemmel) elegünk lett a hajózásból és Bécsben kezdtük meg a közös életünket. Jókat kajáltunk, ő sosem piszkált a súlyom miatt, így nekem sem volt problémám magammal, hiszen volt egy társam, aki úgy szeretett, amilyen vagyok. Sőt, mivel ő is gasztro dolgozó, így ő is szívesen járt éttermekbe, csak míg ő másnap lerohanta a 12 órás műszak alatt az este bekajált kalóriákat, addig rajtam nem segített az újabb recepciós ülőmunka. 2006. februárban 85 kg voltam már. Akkor különböző csodadiétákkal sikerült tíz kg.-t leadni, de közben terhes lettem és szülni már tuti, hogy 100 kg fölött mentem, de még akkor sem igen foglalkoztunk a súlyommal. A szülés után megint 85 kg voltam és ezt tartottam is 2010 januárjáig, amikor is végleg elegem lett magamból.

Már zavart egy ideje a túlsúlyom, de nem éreztem magam annyira erősnek, hogy tegyek is érte valamit. Mivel a férjem sem szekált, így nem igen volt okom arra, hogy lefogyjak. De mikor összetalálkoztam két barátnőmmel, akik nagyon szépen lefogytak (és két olyan csajszival, akikkel mindig jókat falatoztunk és nem érdekeltek a kalóriák minket!!!), akkor kattant be valami az agyamban, hogy ŐK megcsinálták, csinosak, akkor talán én is elérhetem ezt!

Korábban csak fehér lisztet és cukrot használtam, sok péksüteményt ettem, ittam az ice teát, és rengeteg édességet össze tudtam enni. Nyáron  szinte minden nap fagyiztam, többször rendeltünk pizzát, jártunk igazi, amerikai hamburgert enni stb. Akár este 8-kor is még lelkiismeret nélkül vacsoráztam a fehér kenyeret, a krumplit, tésztát.

Sajnos én is hajlamos vagyok a bánatevésre, még most is, ezért kell figyelnem arra, hogy mi van itthon. :)  Zugevés az nem annyira jellemző rám, de egy-egy nehezebb nap után még nagy a kísértés, hogy ne répát rágcsáljak, hanem valami nagyobb szénhidrátbombát. Azt hiszem, ebből nem lehet kinőni, talán csak szabályozni, hogy ne legyen annyira durva, mint régebben.

A fogyás alatt viszont ezeket nagy ívben elfelejtettem. Száműztem a cukrot, fehér lisztet, cukros üdítőket, édességet, krumplit, rizst, kenyeret stb… Több zöldséget, gyümölcsöt ettem, este 6 után pedig igyekeztem már nem enni, max. vizet inni. A folyadékot próbáltam minimum napi 2 literre beállítani, víz és zöld tea, roiboos tea formájában.  Egy éve tartom a súlyom, így már engedékenyebb vagyok, de mértékkel. Már megeszem újra a csokit, néha a péksütit, de figyelek arra, hogy mikor és mennyit eszek belőlük. (általában  ) Viszont azóta sem használok nagyon fehér lisztet, cukrot, nem veszek cukros üdítőket, nagyon ritkán eszek pizzát, hamburgert vagy fagyit, és nem is hiányzik.
Mindenképp szerettem volna a fogyást kiegészíteni sporttal, mivel az ismeretségi körömben is úgy fogytak le, úgyhogy az elején Norbi duci tréningjeire tornáztam itthon, mivel Benny (a kisfiam) akkor még csak kb. 9 hónapos volt. Általában napi fél órát tornáztam, majd áttértem a kick boksz aerobikra és mikor elértem a 70 kg-t, elkezdtem a szomszédos tó körül sétálni. Mikor már a séta jól ment, akkor váltogatni kezdtem kocogással, és fokozatosan szoktattam magam a kocogáshoz. Kb. 2 hónap után már csak kocogtam és nagyon megszerettem, a napjaim része lett. :)

Most is próbálok figyelni arra, hogy mit mikor és mivel eszek, azt hiszem, ha valaki lefogy több kg-t, akkor az élete részévé válik az odafigyelés. Fehér liszt, cukor még mindig tabu, édesség néha jöhet, de főleg délelőtt vagy mértékkel. Vannak nekem is lazább napjaim, de tudom, hogy mikor kell fékezni. Szoktam sütiket is csinálni, de reformosabban (csökkentett szénhidráttartalmú liszttel, édesítővel, diétás lekvárral stb.) Figyelek arra is, hogy Benny is így nőjön fel, ezt lássa itthon, hogy ez a jó és nem a meki és édesség.

Az egészségi állapotom is javult, tavaly csináltattam egy teljes kivizsgálást, ahol az orvos is megdícsért, hogy példaértékűek az értékeim, csak így tovább!! :) Örülök, hogy időben tudtam még változtatni az életmódomon, mert a szülés után már gond volt a térdemmel, valószínűleg a túlsúly okozta terhelést nem bírta, mert minden mozdulat, guggolás keservesen ment. Akkor egy tíz alkalmas fizoterápia segített, és azóta szerencsére nincs panaszom. Vigyázni kell magunkra, mert még fiatalok vagyunk , előttünk az élet, most kell változtatni ahhoz, hogy tartalmas legyen a hátralévő időszak. :)"
Bambi, köszönöm szépen, hogy megosztottad velünk a történetet és remélem másokat is épp úgy inspirálni fogsz, ahogy a kis csapatunkat. 

5 megjegyzés:

  1. Fantasztikus akaraterővel rendelkezik, gratulálok. Eddig is felnéztem rá, ezek után meg pláne. Nagyon örülök Martinelli, hogy ezt a blogot írod és biztos vagyok benne, hogy sok embernek segítesz azzal, hogy elolvassa és erőz merít.

    VálaszTörlés
  2. Mrita, köszönöm szépen, hogy olvasod a blogot és örülök, hogy olyan anyagot hoztam, ami motiváló és tetszik is.

    VálaszTörlés
  3. Számomra Bambi egy nagy-nagy példakép!!
    Hihetetlen kitartásról, elszántságról,küzdeni akarásról tett tanúbizonyságot!
    Sok erőt, segítséget nyújt a súlyukkal küzdő embereknek! Köszönjük neki!!
    ÉS persze neked is Martinelli, hogy lehetővé teszed, hogy még több ember megismerje ezt a példamutató történetet!

    VálaszTörlés
  4. Bizony sokat lehet tőle tanulni. Engem is sokszor ő motivál, amikor lustaság uralkodik el rajtam. Köszi Kismazsi.

    VálaszTörlés
  5. Hát igen, én már nem is tudom hol találtam az ő blogjára, de az első volt, akit kifejezetten a fogyi miatt raktam a kedvencek közé. :)

    VálaszTörlés